Találkozzunk a Ferenc körútnál 19:30kor, hogy bekötött szemmel, és egy táblácskával elinduljunk megünnepelni születés, név -és nőnapot. Séta a Nagykörúton hű barátaimmal, akikről tudni kell, ha az embernek ilyen barátai vannak, akkor nincs szükség ellenségre.

Azonnal jön az első intervenció, egy hajléktalantól, - Jó estét Urak! - mire a sorstársa - Hagyjad Jenő ez angol! -.
3 padkalerugás, 2 gyalogoselgázolás és két érzékeny pontot érintő baleset részemről. Bekötött szemmel. Ezzek eddig semmi gond, mert roppant hasonló hadműveletet hajtottam én is végre az örök ifjú rockeren.
Megállunk egy idő után, bilincs kezemre, csomagtartóba be, kétszer műtött 2 téredmre 3szor izomból rácsapva, szám beragasztva. Élmény. Sofőrünk próbál satufékezésekkel kellemetlenségeket okozni, de tudjuk azt is, hogy olyan szorosan voltam a csomagtartóba, hogy mozdulni nem tudtam, így nem ütöttem meg újfent semmim, miközbe a fékpofa tropára ment, de azért jó vicc volt. A körülbelül 2 percre lévő szórakozó lokált autóval 10 perc alatt tettük meg, gondolom kellő kerülőúttal és felesleges benzinnel, ilyen árak mellettt, de hát nincs is válság, mit pofáznak az okosok.
Megérkezünk, egy kukába azért beledobjuk a fő ünnepeltet. Utánna le a szokásos lokálba. Rég nem látott arcok, örömittas mosolyok mindenkin, csak tudnám miért, mikor el se kezdtük az estét még. Szentimentális és életbenmaradáshoz szükséges ajándékok halmaza. A speciális gombfoci csapat, illetve az edzőjük ááááh gyerekek. RULEZ.
18an jöttek el nagyjából állítólag az én tisztelemre inni velem egyet. Ne számolgassunk, ha csak mindenki egy-egy felesre hív meg, alapos májtúrának nézhettem volna elébe. Guszti módszeres tréningel készült ezen estére, hogy a Mester címet elveszi tőlem. Lefordítva: le akart inni, hogy a nem kívánt dícső címet elhódítsa. Érkeznek is a szomjoltó nedűk sorba: fröccs, spitzrum, tequila, spitzrum, tequila, sör satöbbi, literes fröccsel kisérőnek. Meg is jegyzem, hogy ne hozzatok több stroh rumot, mert nem csípem. Erre: "ez nem stroh rum, ez spitz". Köszike, ez kb. olyan, mint, hogy ne hohzzatok tequilát. Áhh, ez csak kaktuszpálinka.
Szóval telnek múlnak a percek, órák, felesek, agysejtek és lassan a beszédfunkciók mellett a májfunkciók is csődöt mondanak, egyébként sem tökéletes beszédtechnikám mellett.
Szóval Guszta már hetekkel előre jelezte, hogy engem le fog inni és elveszi a mester címet. Nincs is ezzel gond. Bárkire szívesen átruházom. De miért kell ehhez plusz 17 fő is, hogy lássa? Még jobban meg akart alázni lefogadom. Mindegy. Igazándiból Atának régóta mondom, hogy valami kezd átformálódni jellemembe. Jelzem Gusztinak, és Zolinak, hogy nem, nem buzivé kezdek válni. Valami felsőbbrangú. Régen ha láttam jobbomon egy üveg tequilát a balomon az év playmate-jét, hát gondolkodás nélkül a kaktusznedű után nyúlok. No, nem mi mintha Hugh Heffner barátnőinek keresném a társaságát, mert kb azokkal a nőkkel hosszutávon csak egyet tudnék kezdeni: eladni az araboknak 3 tevéért, a tevéket meg jó pénzért az állatkertnek.
Szóval a sorrend mára mitha ez megváltozna. Balomon már nem playmate-k vannak hálistennek,a magyar föld adta csinos, gyönyörű, dekoratív lányok akik nem mellesleg még okosak is. No nem mindegyik, hogy a sztereotípiát nehogy eloszlassam, persze vannak kissé kevesebb Marie Curie beütéses lányok, de azért nem olyan nehéz szép és okos nőt találni, mint azt a demagóg hírdeti. No, szóval megáldva balomon eme társasággal, amit hangsúlyozok, nem külsőmnek, hanem a magávalragadó  taplóságomnak köszönhetem, hogy némi képzavarral éljek, és e kettős érzést magam sem értem, de némi etil (és Guszti féle pálinkának köszönhetően néha metil) hatására ezek átlényegülnek szentenciaosztó-stan up comedybe. / Guszti, ezért vagyok mester, érteeeeeeeed?/
Szóval nem szaporítom a szót, lényeg: elvette a címet.
Dehát Platón se panaszkodjon, ha kinevelt egy Arisztotelészt.
Ami ebben az érdekes, hogy Guszti akarta magának, de azóta Zolit hívja így. Ellentmondás ellentmondás hasán. De mint jeleztem a sorrend változott életembe. Főleg, hogy eme dicséretes napon szebbnél szebb nők vettek körül, intelligencájukról nem tudok nyilatkozni, mivel hiteles bizonyítvány nincs sajnos nálam, de a blogger szavahihetősége, amely reméljük legalább van akkora mint a Pártoknak, hogy így naprakész legyek, akkor tessék elhinni, hogy nívós társaság vett körül.
Még mielőtt felmerülne az olvasóban, hogy diéta alatt leinni valakit nem nagy dicsőség, főleg, ha ügye az ember inkább a női nemet preferálja, akkor álljon itt egy nagy respect Gusztinak, hogy megszervezte az estét. Mind a sétáltatást, mind a meghívott személyket, -itt leginkább a blogger mentorának lányára gondolok, mert külön gyöngyszem, hogy egyébként az 5 méterre lakó szomszéddal egyébként ha félévente találkozunk, és le tudott jönni eme estére-. RESPECT lőrincre.
Este lezárása képpen Ata meg én felcuppantunk Zolihoz, hogy kipihenjünk a fáradalmakat. Amiből az lett, hogy nem tudom miért, de elmosogattam, és tésztát főztem. Majd mégis hazamentünk utolsó éjszakaival. A tészta ehető lett, mert megettük nagy részét.
Postom lezárása képpen álljon itt köszönet az ajándékozóknak, az ünneplőknek, azoknak kik lejöttek, azok kik fizettek, azoknak is akik nem, Gusztinak, és azon hölgyeménynek aki megerősítette bennem a hitet, hogy igenis jó döntés volt a női nemet előrébb rangsorolni.